Kapócs Ferenc – Letartóztatásom története
1947. május 28. szerda, a letartóztatásom napja
Miként az előző napon elhatároztam, első dolgom volt, hogy felhívjam telefonon azt a luganoi szállodát, ahol Nagy Ferenc lakott. A titkárság a hívást kb. 8 óra tájban – a szokott módon – intézte, hozzáfűzve, hogy sürgős. Erre azt mondták, hogy azonnal kapcsolják. Ígéretet is tettek erre.
A telefonkapcsolásra várva intéztem a napi dolgaimat, leveleket diktáltam, ügyiratokat írtam alá, tárgyaltam, embereket fogadtam, stb.
Közben még egy interurbán hívást adtam fel, amit perceken belül kapcsoltak is. Bissével beszéltem, Nagy Ferenc anyósával. Megnyugtattak, hogy náluk minden rendben van, egészségesek, és Lacika is jól érzi magát.
A Titkárságon Alberti Magda állandóan sürgette Luganot. Folyton azt a választ kapta, hogy rövidesen kapcsolják, de a külföldi vonalak nagyon foglaltak. Közben az idő múlt, de a percek óralassúsággal teltek.
Éreztem, hogy láthatatlan, de jól ismert kezek akadályozzák a Luganoval való beszélgetésemet. Őrjöngő gondolataim voltak, és mint a ketrecbe zárt oroszlán fel s alá rohangáltam a szobában, és mást se csináltam, mint gondolkodtam, gondolkodtam.
Az újabb telefonsürgető a másik titkárnőm, Jakab Tiborné (szül. Zádor Mária) volt. Amíg ő telefonált, ott álltam mellette és vártam – nagyon idegesen – a választ. A posta most nem azt közölte, hogy a külföldi vonalak telítettek, hanem azt, hogy a magyar szakaszon műszaki hiba van, és ezért türelemmel kell lenni. Érdeklődésünkre, hogy mikor javítják ki, semmi közelebbit nem tudtak mondani. Ezután a két ellentétes hír után már biztos voltam benne, hogy szándékosan akadályozzák a beszélgetést.
Zádor Mária csodálkozva kérdezte tőlem:
– Mi van magával?
– Miért? – kérdeztem én.
– Hiszen nincs is cigaretta a szájában és rá akar gyújtani, meg sápadt is és szemlátomást remeg a keze.
Olvasd el a teljes visszaemlékezést
Kapócs Ferenc – Önéletrajz 1962 – 1963
